V ponedeljek, 18. aprila 2016, smo se drugi letnik gimnazije in prvi letnik kemijskih tehnikov ob 11. uri odpravili v Pokrajinsko in študijsko knjižnico Murska Sobota. Toplo nas je sprejela Ana Sušec, ki dela kot knjižničarka v mladinskem oddelku. Popeljala nas je na ogled knjižnice. Ogledali smo si mladinski oddelek z igralnim kotičkom, nato smo se odpravili na drugo nadstropje na oddelek za odrasle. Tam nas je počakal Jožef Papp, ki nam je razkazal čitalnico, klet in arhiv. Najzanimivejši sta bili seveda klet in arhiv, saj za razliko od ostale knjižnice nista bila tako urejena, vendar pa se prav tam nisi smel ničesar dotikati. Dijake oziroma vsaj večine dijakov ogled knjižnice ni navdušil, zato smo v klet in arhiv šli samo prostovoljci. Večina razlage ni poslušala, saj mladostniki nimajo pozitivnega odnosa do tiskanih knjig. V času, ko lahko do informacij prideš s klikom na miško, se mladim ne da tratiti časa in energije na knjižnice, za hojo, listanje in prepisovanje stvari, ki jih potrebujejo. Ampak to še ni vse! Vsiljevanje knjig na napačen način ob napačnem času, npr. obvezna domača branja in pisanje spisov na teme, ki učence ne zanimajo, povzroči odpor do knjig tudi v poznejših letih. Večina mladih v današnjem času gleda na knjige kot na starinske artefakte. Na žalost pa vseh informacij ne moremo najti na internetu in tako moramo na koncu vseeno zaiti v knjižnico. In kdo ve – morda se bo čas knjige še kdaj vrnil!
* * *
Z bibliotekarko in pravljičarko Ano Sušec smo naredili kratek intervju.
Zakaj poklic knjižničarka?
Ana: Preprosto, a težko vprašanje. Naneslo je tako, da so načrtovali izgradnjo nove knjižnice, kar sem seveda vedela. Bila pa je tudi ljubezen do knjig in reda. Predvsem glede zloženosti knjig. Vse to je nekako povezano.
Kdaj ste se odločili za ta poklic?
Ana: Idejo sem dobila takrat, ko sem se odločala za študij, pa nisem vedela, kaj bi rada. Ampak če se ozrem še dlje nazaj, ugotavljam, da se je želja porodila že v osnovni šoli. Tam je v knjižnici delala knjižničarka, ki nas je malo strašila in ustrahovala, zato sem si obljubila, da sama nikoli ne bom takšna.
Koliko let ste zaposleni?
Ana: V Pokrajinski in študijski knjižnici Murska Sobota sem zaposlena šest let. Prej sem delala na osnovni šoli in v specialni knjižnici.
Kaj radi prebirate?
Ana: Kvalitetne pravljice, ki imajo kaj za povedati in ki imajo sporočilo. Lepo je biti v pravljičnem svetu in kaj dobrega posredovati otrokom, da bi vsaj malo vzljubili knjige.
Katera je vaša najljubša knjiga?
Ana: Najljubša knjiga na našem oddelku mi je Frika. Govori o ovčki, ki ni ubogala in je zato bila kaznovana.
Dajte nam kak namig, kako bi naši dijaki dobili željo do branja.
Ana: Pomembno je, da že kot otrok hodiš v knjižnico. Na otroškem oddelku navajamo na branje že majhne otroke. Če v tem obdobju vzljubijo knjige, se bo to kasneje poznalo. Mislim, da je že Albert Einstein povedal: „Berite knjige otrokom, da bodo pametni. Bolj bodo brali, bolj bodo pametni.” Tudi jaz se skušam tega držati. Je pa tako: če kdo te možnosti ni imel v otroštvu, to lahko še vedno nadoknadi. Prej ali slej bo prišel v knjižnico in vzel knjigo, ki ga zanima. Ne nujno leposlovne knjige, morda bo strokovna knjiga, mogoče knjiga, ki mu bo pomagala, da bo dobil boljšo samopodobo. Morda kaj o zdravju, humor, za sprostitev …
* * *
Készítettünk még egy interjút Papp Józseffel is.
Mióta dolgozik itt a muraszombati könyvtárban, és mivel foglalkozik?
József: 1993-óta dolgozom a muraszombati könyvtárban. Az én munkám a magyar nyelvű könyvállomány és a magyar nyelvű könyvek kölcsönzése, feldolgozása. Emellett a vidéken lévő kétnyelvű területen a hozzánk tartozó falusi könyvtárak ellátásával, könyvek beszerzésével vagyok megbízva. Munkám része, hogy a Kobis adatbázisban a könyveket feldolgozom, amelyek utána az interneten is elérhetőek és használhatóak.
Mikor kezdték érdekelni a könyvek, az olvasás? Mi győzte meg abban, hogy a könyvtárban dolgozzon?
József: Már az általános iskolában és a középiskolában szerettem olvasni és a magyar nyelv iránt érdeklődtem. Elsősorban magyarszakos tanár szerettem volna lenni. Ez sajnos nem valósult meg, de nagy örömömre újságíró lettem. Lendván munkálkodtam a Népújságnál. Később ide jöttem a muraszombati könyvtárba, ahol nagy szeretettel fogadtak be.
Mondhatnám azt, hogy a klasszikus könyvtári tevékenység mellett most már van egy modern könyvtári, informatikai tevékenység, és ezt is elsajátítottuk. A lehetőségekhez méltan megpróbáljuk továbbképezni magunkat ezen a területen és szeretnénk a tudásunkat, tapasztalatainkat átadni a fiataloknak.
Sok magyar ajkú ember jár a könyvtárba?
József: Muraszombatban kb. 300-400 fős magyar nemzetiségű él, azok részére mintegy 10.000 magyar nyelvű könyv van, nagy része szépirodalom. Ráadásul van egy utazó könyvtárunk (busz), amely körbejárja a kétnyelvű területeket Goričkon, Szentlászlótól egészen Hodosig. Ott jóval több olvasónk van, gyermekek, fiatalok és idősebbek is. Az ő részükre is megpróbálunk évente mintegy 100-200 magyar nyelvű könyvet beszerezni.
Mennyire mutatják a fiatalok az érdeklődésüket a könyvek és az olvasás iránt?
József: A fiatalok körében nehéz ezzel kapcsolatosan egy véleményt mondani. Az olvasáskultúránál és a könyvtárhasználatnál is mindenféle trendek, divatok vannak. Most példálul a különféle elektronikus könyvolvasók, a digitális formában lévő szépirodalmi és más tudományos szövegek iránt van érdeklődés. Nagyon sokan elektronikus postán fordulnak hozzánk, úgy kérnek különféle könyvtári dokumentumokat, legyen az szöveg, kép vagy akár hanganyag. Ami nincs a könyvtárunkban, azt megprobáljuk az interneten beszerezni.
Azt, hogy milyen lesz az érdeklődés, sosem tudhatni pontosan. A mi esetünkben sokszor nem tudunk előre tervezni, hiszen nem tudjuk, mely könyvek, szerzők lesznek a befutók. Megpróbáljuk beszerezni a kortárs magyar írók műveit is, jobbára a szépirodalmat, a prózai szövegeket és a regényeket.
Ana Zelko, Dmytro Solovyov in Lara Horvat
